Charles-Bonnet szindróma: beszámolók és képzelgések Liliputból
2019. március 24. írta: .K.K

Charles-Bonnet szindróma: beszámolók és képzelgések Liliputból

Ebéd után leülsz a TV elé, majd azt látod, hogy néhány törpe sétál el előtted a földön. Tesznek, vesznek, néha-néha rád néznek, de nem mondanak semmit. Fura umpa-lumpa szerű ruhákat hordanak.

A kisagy nélkül élő nőhöz hasonlóan, megint egy idegrendszert érintő betegség kerül terítékre. Vannak embertársaink, akik nap, mint nap hasonló élmény részesei lehetnek. A Charles-Bonnet szindrómások általában olyan személyek, kiknek valamilyen okból kifolyólag sérült a látása: időskor, cukorbetegség, makuladegeneráció, zöldhályog, metil-alkohol mérgezés vagy más látószervet károsító hatásokat kell okolnunk. Kezelés általában nincs rá, de ismert néhány eset, amikor a demenciára, epilepsziára vagy Parkinson-kórra kifejlesztett gyógyszerek hatásosnak bizonyultak. A komoly melléhatások miatt azonban csak nagyon indokolt esetben alkalmazták őket. Ezt leszámítva a legtöbb amivel segíteni lehet a pácienseknek, ha megnyugtatjuk, hogy nem őrült meg. Néha segíthet, ha becsukja egy időre a szemét, vagy egyéb apró taktikákat használ: különbözőféle szemmozgások, világosabb helyiségbe átmenés stb.

 

cnib-study3.jpg

Egy cukorbetegség miatti retinakárosodással rendelkező személy leírása alapján készült kép.
(Forrás: Charles-Bonnet Foundation Australia)

 

A hallucinációknak két fő fajtáját tapasztalhatják meg a betegek: egyszerű ismétlődő mintázatok (alakok, vonalak, színes minták), valamint összetettebb formák (emberek, állatok, helyszínek). Általuk ismert személyek, vagy korábban tapasztalt események nem tarkítják a képzelgések sorát. Ami érdekes, hogy a látottak nagyon jól beleillenek a környezet kontextusába. Egy hivatalos weboldalon rengeteg érdekes személyes beszámolót olvashatunk Charles-Bonnett szindrómásoktól. Néhány példa:

 

Ms W:  

'My walls are covered in these purple flowers. Even when I go outside, the lawns and pathways are a sea of these same purple flowers.'

“A falaim lila virágokkal vannak beborítva. Még ha ki is megyek a házból, akkor is tengerként borítják be a pázsitot és az utakat.”

Mr L:    

'Everywhere I look I see brickwork. When I look at my wife, her face is embedded in the bricks.'

“Bármerre is nézek téglafalakat látok. A feleségem arca is téglákba van ágyazódva.”

Mr B:  

'I often see big cats like tigers and panthers...sometimes inside the house but also outdoors. The images used to be scary for me - especially as they would appear out of nowhere- but now I can at least account for them.'

“Gyakran látok tigris vagy párducszerű nagymacskákat. A házban és odakint is. Eleinte ijesztő volt a látvány, főleg amikor a semmiből bukkantak elő, de most már felkészült vagyok.”

 

Ms B. arról számolt be, hogy 96 évesként már 20 éve lát dolgokat makuladegeneráció miatt. Régen a kórházban egy üres fehér fal előtt sétált át egy szarvas, mely nyomtalanul eltűnt. Majd egy nő arcait látta, mely átalakult egy rácsszerű tollal készített rajzzá, mely még szintén a nő arcát ábrázolta.

Mostanában pedig Ms B a nappalija falán lát több oldalnyi nyomtatott szöveget. Egyszer egy címet is észrevett: “Pálmafák”. Alatta pedig egy értelmezhető mondatot: “Az érett levelek zöldek, de a fiatalok sárgák vagy zöldes-sárgák.” Majd azt látta, hogy szerte az egész falfelületen ugyanez a mondat ismétlődik. Néha, amikor a kertben van, és bemegy a házba, akkor a kert képe követi őt a szobába.

Ms P makuladegeneráció miatt hallucinál 6 hónapja, és nagyon élvezi. Extrém mód színes formákat lát, például kúszónövények képében. Mintha csak az ember maximumra venné a színtelítettséget vagy kontrasztot a TV-n.

 

A szavazást megelőző élmény sem kitaláció (vagy mégis, mert hallucináció), hanem egy erről a weboldalról származó személyes tapasztalat. Az internet szerint még kiállítást is rendeztek olyan művészeti alkotásokból, melyet ez a szindróma ihletett. Egy angol nyelvű interjút pedig itt olvashatunk Cecil Riley-vel, aki betegsége ellenére továbbra is alkot.

.K.K

Friss posztok megjelenéséről itt lehet informálódni: https://www.facebook.com/hobbiologia

Források:

ttps://en.wikipedia.org/wiki/Visual_release_hallucinations

https://www.nhs.uk/conditions/charles-bonnet-syndrome

http://www.charlesbonnetsyndrome.org/index.php/cbs-ii/personal-stories

Jan és Castillo (2012): Visual Hallucinations: Charles Bonnet Syndrome. West J Emerg Med. 2012 Dec; 13(6): 544–547.

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4514713091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2019.03.25. 20:46:53

Érdekes dolog ez a hallucináció. Most volt részem benne, a bal térdem sérült, hol tart, hol nem, és sikerült eltanyáznom a wcben. Az ajtó befele nyílik, nem tudtam kinyitni a saját testemtől. 36 órát töltöttem a hideg kövön, mire sikerült kikígyózni magamat. Kb. 70x70 cm, sem feltérdelni, sem a lábamat magam alá szedni nem sikerült. El nem alhattam, mert akkor a fűtés mellett is kihűlhetek a hideg kövön. A húzom, nyomom, tolom magamattal csak annyit értem el, hogy mindkét karom kikészült, a térdem meg ebben az összecsomagolt állapotban cipóra dagadt. A szabadulás után még hanyatt fekve közlekedtem a parkettán, különböző ötleteket kipróbálva, hogy mire tudnék felhasalni, mibe tudnék kapaszkodni, hogy felálljak. És ezen a napon jöttek a hallucinációk. (Még mindig nem ettem és nem aludtam). Az, hogy a Van Gogh liliomok gobelinen a virágok embercsoportokká alakultak, és, hogy a fogason láttam három kék kabátot, az a kisebbik eset, de a földön fekve, akkor már az ágyam alsó keretébe dekorációként élő rovarok voltak beragasztva, amikhez, ha hozzányúltam, mozdultak. És a bütykös tölgy parkettám minden bütyke csótány volt, amik még másztak is felém. Szerda este jött a segítség, de még a barátnőmnek is meg akartam mutatni a gobelin változásait. Türelmes volt, én is, félig tudtam, hogy hülyeséget beszélek, de láttam is a dolgokat, hát nem könnyű. Szerencsére elég volt egy ágyban, alvással töltött éjszaka, hogy helyére kerüljenek a dolgok.